Szinoptika

Rapszódia

Elterveztem egynek. Kettő lett belőle. „Az ember ura lehet mindennek, de a saját gondolatainak nem ura.” – Babits Mihály (A gólyakalifa) Egy ember sem léphet kétszer. Az elcsépeltségig ismételt. A […]

Tovább olvasom

Négy évszak

Tavasz. Volt: Születés. Virágzás. Zöld lomb lengedez, pázsit susog. Zengő dalok, vidám madárnép ‒ költenek. Költészet, szárnyas szavak: bolondság. A magvakat elvetik. Eső szemerkél. Méh döngicsél, hallod? Az élet szép. […]

Tovább olvasom

Limbo

I.Üvöltök belülről:Mégis ki vagyok!?S míg kutatom a választ,Széjjelszakadok. II.Mert az én tükrömbenMindig más van jelen,Így mindenki más tükrébenMagamat keresem. III.Önnön színem előttMindig más vagyok.Szóljatok, ha másbanReám találtok. IV.Ha meg is […]

Tovább olvasom

Post Mortem

Ne hidd, hogy segíthetsz.Nem kell tőled semmi.Én ide önszántambólJöttem eltévedni. Csendesen, szépen,A ködben megfulladni,A szürke mindenségbeBelefekedkezni. Elmúlni halkan,Hol nem látja senki,Nesztelenül a világgalVégre kibékülni. És bármennyire hiszed,Hogy fényes gyöngyszem vagyok,Néhány […]

Tovább olvasom

Kenneth, Felnőttlét

KENNETH „Két gőgös Sátán és egy nem kevésbé rendkívüli Asszonyördög a múlt éjszaka feljött azon a rejtélyes lépcsőn, melyen át a Pokol rohamozza az alvó ember gyöngeségét, és titokban vele […]

Tovább olvasom

Delírium

I.Nem kertelek. Kiszáradtam.Igazságra szomjazom.Kínomra az elixírtMiért védik oly nagyon? Látjátok. Nincs semmim.Egy koszos nincstelen.Mégis, míg kezem fogták,Megvolt mindenem. És van nap, hogy mégisFelnézek az égre,S messze korból felderengBoldogságom fénye, És […]

Tovább olvasom