Szinoptika

Messenger_creation_1961632050979115

Előrejelzés

Mily közel az est, s mily messzi az éj
Az esti zápor idején is éjbe néz a vén,
S tudja,
Hogy mind száraz lesz, s volt, ha ma
Leszakad az ég is éjszaka,
S hunyja
Szemét végső dunyha nyomja már el,
Az éj, a csönd a legmesszibb ha lát el
S húzza
Magával a fiatalt, s engem is,
Ha az éjen túlmutat a tervem is
S unja
De érvek közé dugja félszét
S tudja, ha meglátja újra élet szépét
Már holttestére szórja Nap a fényét


Otthon egyedül

A kávé zacca
Hidegen
Szétterül a pulton
A tv hangja
Idegen,
Család haza úton

A bornyitó már
Széttárva,
Használatlan hever
Már a dugó-zár,
Szép árva
Szülő nélkül vedel

A cukormázas
Tányéron
Gyenge villa ácsorog,
Az édes bánat
Árnyékon
Cél vesztetten tántorog

Egy alak bent a házban
Lefeküdt
A földre, nem az ágyba
A hidegrázó nyárban
Beleüt
És elájul magánya


Gyermekhalál

Álmos szemed nedvezik a könnytől,
Ahogy lankadt testem régi, szép ruhába göncöl
Remegő kezed

Ordítva szisszen minden gomb a csöndtől,
Ahogy lelked odván régi fiad bömböl,
Kiált most neked

Egy esőcsepp szakít a fájó ködből,
Szemed fátylát szakítva görcsöl,
Hallak még, szeress!