~Ahogy felkeltem

A hajnalon,
Fáradt könnyem lecsorog a talpamon,
S várhatom,
Hogy tépett elmém derülhessen álmomon,
A fájdalom,
Mely napok óta nehezül a vállamon,
Már átadom/ a Szépnek,
Az azúr tiszta égnek.

——-

Tatár Határ

Szótlanúl csak áll,
Se zaj, se szó, se szám
Szembe nézi őt a határ,
Szemből bámulja a tatár

De csak nézi, mint szerelmét,
Fontolgatja tettét,
Forralgatja tervét
Nemzetszínű figyelmét
Cincálgatja az elmét

A határ csak áll,
Ül, s fekszik el
Matatja hasát
Porja terhivel,
Tatár tapos rá,
Vicsorog,
Nyers hús szagos nyál
Kicsorog

De neki tetszik szerelme,
Földbe gyökerét vert lába,
Nem mozdul, azt nem tud
Atyja ellen perelne,
De mind hiába csinálna,
Változtatni nem tud
…

——-

Közörnyezet

I.

Bemászott az esőszag
A tetőn lévő lyukon,
S most ázottan tocsogok
Beszökött a Holdfény a lépcsőn,
S csak rágondolok égőn
Reánk tört az erőszak
De honnan, azt nem tudom
Csak házam tája nyomorog?

Besűvít a szellő a partról
S darabokra, egésszé marcangol/.

II.

Beszakad a fülem a hangtól,
Meggyógyul majd újra a zajtól
Akárhogy, a környezetem hangol,
Hamis lesz a kicsi a nagytól